Most júniusban lesz fél éve, hogy elkezdtem konditeremben edzeni. Azelőtt soha nem láttam termet belülről. Nem túlzok, tényleg nem. Én eléggé feszült voltam és féltem nem tudtam mi hogyan működik, erről nem nagyon beszél senki.

Én viszont nagyon szívesen megosztanám veletek ennek az egésznek a folyamatát és a saját tapasztalataimat. Úgy gondoltam minden héten raknék ki egy edzés témájú bejegyzést. Esetleg, ha van kedvetek nézzetek be az instagramm oldalamra, ott is aktívabb leszek ilyesmi témákban is.

Sajnos egyre jobban észrevettem magamon, hogy a külsőségek számítanak. Az elmúlt hetekben csak úgy voltam szép saját magam számára, ha a sminkem, körömlakkom és hajam „tökéletes” volt. Bevallom őszintén rengetegszer teljes letargiával vizsgáltam magam lemondóan, kisírt szemmel.

 Tipikusan az a lány vagyok, aki reggel fel kell megissza a kávéját és fejvesztve rohan a fürdőszobába készülődni. Meglátok magamon minden egyes bőrhibát, foltot, karikát és bármilyen eltérést, ami kicsit is elüt a „normálistól” vagy „megszokottól” és azonnal fordulok a bőrápolási és sminkszerek világának segítségéhez.

 Nehéz elismerni, hogy a valódi önmagam nem tetszik, függők a sminktől. Tudom nagyon sok lány látja ugyanígy magát. Én tudatosan megpróbálom meglátni magamban a szépet.  Nem minden percben teljes harci sminkben ülni, esetleg a közértbe és edzésre egyszerűen menni. (egyszerű: max egy szempillaspirál és egy laza copf értendő alatta).

 Szépen lassan elhinni, hogy nem engem bámul mindenki és nem rólam beszélnek. Rajtam kívül senki nem látja, úgyhogy zsákot kéne húznom a fejemre. Ez nem megy mindig könnyen, sőt nagyon nehéz. Mégis azt mondom, hogy ezek a rossz gondolatok a saját önbizalomhiányunkat tükrözik. Akinek van önbizalma, illetve szépnek látja saját magát a környezete is úgy fogja látni és jobban elfogadja.

 Szép lassan el kell hinnünk nagyon is szépek vagyunk. Nem kell szívrohamot kapni, ha éppen otthon felejtjük a sminktáskánkat vagy nincs időnk kivasalni a hajunkat.  A barátomnak kifejezetten tetszik, amikor kúsza hajjal és kevés sminkkel lát, mert ez tesz emberivé és természetessé. Hát nem ez a lényeg, ha ő elfogad én miért nem magamat?!

Szeretném leszögezni, hogy továbbra is sminkelek és fogok is. (bejegyzés is lesz ilyen témában) Nem vagyok ellene és mindenkit megértek, aki sminkkel. Én a borzasztóan sok „vakolat” ellen vagyok, ami megöli a természetes szépséget. Nem a smink zavar, hanem az önbizalomhiány, ami mögötte van.

Győzzük le együtt a borzasztó sztereotípiákat és önbizalomhiányunkat. Szerintem mindenki másmilyen és ez teszi széppé mindnyájunkat.

Szeretném megosztani veletek azt a három ételt, amit a héten készítettem és egészen jól sikerült. Ahogyan a blog leírásában is írtam én most tanulok bele ebbe az egész világba. Hozzá tenném, hogy iszonyatosan adom az egész főzést. Pedig olyan káoszosan főzök, hogy csatatérré változik a konyha, ha belépek. ( A pizza és a csirkemell receptjét megtaláljátok a receptek topik alatt)

1. póréhagyma krémleves

Igazán finom, jóízű, fűszeres, aminek elkészítése alig vesz igénybe egy félórát. A receptre a mindmegette.hu nevezetű oldalon akadtam, amit majd a későbbiekben linkelek. Egyszerű és nagyszerű, biztosan rendszeresen elfogom készíteni. Arra viszont vigyázzatok, hogy ha nem szeretitek az intenzív ízű leveseket, akkor bőven elég lesz számotokra egy leveskocka a krémlevesbe.

recept: http://www.mindmegette.hu/porehagyma-kremleves.recept/

2. Pizza

Én és a párom is nagyon szeretjük a pizzát, ezért szinte egyértelmű volt, hogy ideje lenne elkészíteni a sajátunkat. Egyébként a későbbiekben tervezek írni a kedvenc pizzázóinkról is. Erre a receptre anyukám kedvenc receptes füzetében akadtam. Ez a mennyiség kettő darab pizza elkészítéséhez elegendő. Elvileg szükséges lenne az egynemű hozzávalókat, az egynemű hozzávalókkal összedolgozni. Hát én nem így csináltam, de úgyis nagyon finom volt. :D Illetve arra is figyeljetek, hogy ne legyen tiszta víz a tészta, ha ez mégis megtörténne egy kis lisztet adjatok még hozzá.

3. zabpelyhes csirkemell és alsócomb rizzsel és házi majonézzel

Eléggé időigényes, de egyszerű és nagyon finom. A csirkemellel a világon semmi baj nem volt viszont az alsócomb sütése teljes off volt. Hallottam hírét, hogy hosszú ideig kell sütni, úgyhogy hagytam is 15 percig az olajban. Azonban még így is nyers maradt, úgyhogy nem nagyon ajánlom ilyen paníros dolgokhoz a csoda alsócombokat.

hozzávalók:

csirkéhez:

8 db csirke alsócomb

80 dkg csirkemellfilé

zabpehely

tojás

liszt

majonézhez:

6 db tojás

olaj

citromlé

só

bors

Előkészítjük a húsokat a csirkemelleket kiklopfoljuk megsózzuk, borsozzuk. Majd a hagyományos módon elkezdjük panírozni a husikat. Kivéve, hogy prézli helyett zabpehelyben forgatjuk meg utoljára. Ezt követően bő olajban kisütjük. 

A majonéz már nehezebb tészta. Fogunk 6 db tojást és egy külön tálba választjuk – lehetőleg héj mentesen – a sárgáját és a fehérjét. Mi most a sárgáját fogjuk használni kis sugárban elkezdjük hozzá adagolni az olajat, miközben robotgéppel kevergetjük.

Ha eléri a kívánt állagot és színt, ami egy halvány sárgás árnyalat hozzáadunk egy nagy kanál citromlevet, sót, borsot és ízlés szerint egyéb fűszereket.

Sajnos az enyém sosem lesz olyan, mint anyukámnak. Azonban nagyon igyekszem, és ezt szeretném most veletek megosztani. A recept kettő, de valami varázslat folytán néha 3 pizza elkészítéshez elegendő. :D

hozzávalók:

50 dkg liszt

2, 5 langyos víz

1 teáskanál cukor

1 csomag élesztő

2 evőkanál olaj

só

A hozzávalókat összekeverjük, elsőkörben a lisztet az élesztővel majd így tovább szépen adagoljuk hozzá a hozzávalókat. Végül pedig robotgéppel vagy kézzel összedagasztjuk. Fedett tálban minimum 30 percet kelesztjük. (Ne ijedjetek meg a tészta rá fog ragadni a tetőre, de kézzel leszedhető simán).

A kelesztés után pizzalapokat formázunk belőle és olajozott tepsire tesszük. Ezután kerülhet rá, ami mindenkinek az ízlésére van bízva. Én például raktam rá sonkát, szalámit, kukoricát, hagymát, paradicsomot és rengeteg sajtot.

Végül pedig előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük.

         Tegnap olyan nyomasztó idő volt, nem volt kedvem szinte semmihez. Szóval nézelődtem a lakásba és rájöttem, hogy nem praktikus a szoba berendezése. Bemásztam a szekrénybe turkáltam-turkáltam míg megtaláltam a legszakadtabb macinacit és pólót. Gondoltam magamban ez tökéletes munkásruha lesz. El is kezdtem középre tenni a bútorokat, na jó igazából inkább húzogattam, mint vittem (oké tudom, egy panelban ez azért eléggé idegestő, de mentségemre legyen, hogy este 6-ig befejeztem).

         Mindent betettem szépen az új helyére elégedetten konstatáltam, hogy milyen jót alkottam. Aztán jött a fekete leves 2 és félóra rendezkedés után már azért igazán ki kellett mennem a mosdóba. Igen ám, de nem vettem észre, hogy az asztal eltorlaszolja az ajtót. Na bumm Fruzsina megint ügyes voltál…Nem baj átrendeztem újra, de akkor az ágytól nem lehetett kinyitni az erkélyt. Na, akkor már kisebb szívroham, természetesen ahogy kell jól le is fejeltem a szekrényt és lett egy nagy púpom.

        Oké, semmi baj ennél rosszabb már nem lehetne, de mindig lehet! Csörög a telefon, ohhh ne már rápakoltam minden hülyeséget nem találom. Végre megvan a holmi halmaz közepette. Ki más hívhatna, mint életem szerelme, aki boldogan meséli, hogy megcsinálták vállalkozásuk költségvetését és ez milyen jó. Igen tényleg nagyon jó, de akkor már annyira kellett pisilnem, hogy hisztérikusan szinte már sírva felelősségre vontam, hogy mégis miért nincs itt segíteni. Mentségemre legyen, hogy azért ennyire nem vagyok borzasztó biztosan a wc iránti vágy beszélt belőlem.

       De örömmel kijelenthetem, hogy röpke 5 óra alatt átrendeztem a szobát és a végén még a mosdóba is kijutottam.